Az advent időszaka nemcsak a vásárlásról, az ajándékok beszerzéséről szól, hanem a lelki felkészülést is magába foglalja. Ebben az időszakban az ember elcsendesedik és lelkileg is felkészül Jézus eljövetelére.


Az advent szó jelentése, amely a latin „adventus“ kifejezésből származik annyit tesz „eljövetel“. Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző 4. vasárnaptól karácsonyig számított időszak. Ennek az időszaknak a legfontosabb szimbóluma az adventi koszorú a négy gyertyával, amelyeket fokozatosan gyújtunk meg – minden adventi vasárnap egy gyertyát. Az adventi koszorú a minden vasárnap meggyújtott gyertyáknak köszönhetően egyre fényesebb lesz, ez a teljesség szimbóluma – a négy gyertya jelképezi a négy égtájat éppúgy, mint az évszakokat vagy aká raz embertípusokat is.

Az adventi koszorú története Hamburgba vezet vissza, ahol 1838-ban egy fiatal pedagógus és lekész Johann Heinrich Wichern az árvaház ajtajára kiakasztott egy koszorút. Ez egy feldíszített kocsikerék volt, mely alá egy perselyt helyezett adományok gyűjtése céljából. Az adományokat az árvaház lakóinak megsegítésére kérte. A fiatal lekész a várakozás időszakának megszépítése érdekében minden nap egy gyertyát helyezett a koszorúra, melyet a gyerekekkel közösen egy ima kíséretében gyújtottak meg. Később az árvaház éttermét már fenyőágakkal is díszítették, mely szokás nagyon gyorsan elterjedt.

A koszorú önmagában is a természetet és az életet szimbolizálja. A zöld hajtások az életet jelképezik, a gyertyák színe változó. A koszorú általában kerek, mely az örökkévalóságot, a Napot és a Földet, valamit, aminek nincs kezdete és vége jelképez. A koszorú magában lehet akár győzelmi koszorú is, mely a tisztelet, a győzelem szimbóluma.